10.rész...Gyertyafény,és rózsaszírmok...(1. fejezet)

Helló ! 

1.Nagyon köszönöm nektek hogy olvastok,és örülök hogy tettszik az új Dizájn :D 

2.Ha tényleg tettszik ez a rész,ne menj úgy el hogy nem hagytál egy emléket magadról,legalább annyit hogy Jó lett...

De most komolyan,ha tettszik ez a rész,nyomj egy tettszik-et és legalább el van intézve :) 

Na jó,akkor hát itt van,és remélem nektek is úgy válik valóra az álmotok mint Kristynnek és Silvinek. 

See you later.... 

xoxo Kiwy       

(Ha boldog akarsz lenni,légy az.)

 Az emberi elme azért a legcsodálatosabb a világon,mert ha igazán akar valamit és mindent meg tesz érte,az emberi álmok valóra válnak.-by: Kristyn. ;)

Kristyn Sz.(fojtatás)
Felvettem a ruhát,és meglepődve néztem magamra,hiszen tökéletesen állt.Az az a fura gondolat ötlött az eszembe hogy most akkor Harry-nek tényleg olyan sok barátnője volt,hogy már szemről meg tudja állapítani a méretét,vagy felhívta Zolit és kikérdezte? Azt hiszem az utolsó kicsit valószínűbb,de ki tudja... 

Egyenlőre  csak élveztem a percet,a tudatot,hogy ki vár rám lent.Hiszen régóta nagy álmom volt ez.Mondjuk nem számítottam arra,hogy egyszer tényleg teljesül,de most hogy tisztán látom az utat amerre én szerencsésen rá tudtam lépni,és most már tényleg afelé haladok amerre szeretnék,olyan boldog vagyok mint még soha. 

Voltam már nagyon szomorú,sőt nem is egyszer voltam a szakadék szélén,de valahogy valami kis reményfoszlány mindig vissza húzott,suttogta a fülembe hogy "Nem,ne add fel... Tarts ki ! És meglátod  győztes leszel...." Most látom hogy megérte a belső hangra hallgatni.

De ilyen boldog,és hálás egyben még nem voltam,és ki tudja mikor leszek még...

Ilyen elmélyült gondolataim közepette,készültem is egyszerre.

Felvettem egy fekete magassarkút,azt tudnunk kell én imádom a "lábkínzókat", jó most nem szó szerint értettem,de akkor is ,mint minden átlagos nő,nem csak ruhabolond,de cipőbolond is vagyok.Egyszer azon aggódtam hogy ha meg lenne rá a keret,akkor simán és könnyedén bele esnék a boltkóros ,szindrómába....? Nem tudom,de a gondolat hogy igen,és még élvezném is,kicsit megriasztott,és inkább készülődtem tovább.

A hajam ki engedtem,és ki fésültem,aztán az ujjaimat belefúrva,tettem kicsit dúsabbá a hatást,kicsit mintha most keltem volna ki az ágyból,de azért látszik hogy volt benne munka.

Az arcomra tettem egy kis alapozót,és szempillaspirált meg szemfestéket,a számra ajakbalzsamot kentem.Nem volt nagy smink csak az alap.Csak ünnepekre,vagy valami nagy eseményre sminkelem ki magam nagyon,és látványosan.

Jó igaz,ez tényleg nagyon-nagy  esemény,de ezt Harry-nek nem kell feltétlenül tudnia.

Egy fekete kézitáskát halásztam ki a szekrényből,és beleraktam a fontos holmikat,papírzsepi,telefon..stb.

Befejezésképpen,két lényeges dolgot hagytam utoljára,az illatot,és az ékszert.

Az illatom vanília lett.Egy:mert nagyon szeretem,és kettő: régen olvastam valahol,hogy a férfiak a vanília illatát nézik a szerelem illatának,és én is nemegyszer tapasztaltam azt hogy ha vaníliát  használok,jobban rám figyelnek,és megdicsérik az illatom,és tudnotok kell ha egy fiú megdicséri az illatod,befutó vagy.

Az ékszert,mert azt mondják az ékszer öltöztet,és elég szép ruhám van,amit nem akarok nagyon mutogatni legfeljebb csak Harry-nek,így inkább nézze a nyakam a láncom kíséretében.Egy vékony aranyláncot vettem fel,egy kis aranyszívű medállal.Könnyű,lágy és szűzies.  

Miután már késznek ítéltem magam,a tükör elé álltam,hogy szemügyre vegyem a művem.

Elég jóra sikerült,sőt tökéletes,olyan mint én.Egyedi,eredeti,elegáns,titokzatos,és szerény.

Szóval indulhatok.

Magam után hagytam egy kis felfordulást,de valahogy annyira nem érdekelt,majd ha le kell feküdnöm,ami fent van az ágyon szépen le rakom a földre.Egyszerű a képlet,vagyis nekem mindig az volt.Anyukámmal ezért is veszekedtem néha órákig,a rendetlenségem miatt.De én tudtam ha eljön az a nap amikor szükséges hogy rendes legyek az leszek.Mindegy mikor,hol de az leszek.Igen az,a távoli jövőben... Általában mindig ezzel kifogásoltam önmagam,de azért remélem egyszer tényleg ki növöm,ezt a hülye szokást.

Le mentem a lépcsőn,és újbóli fellángolással néztem Harry-re.

Öltönyben volt.

Engem nézett.

Csillogó szemekkel.

BELSŐ énem,annyira ugrált örömében,hogy majdnem leestem a lépcsőn,és csak a szívemet és a gyomromat próbálta újra lenyugtatni.

KÜLSŐ énem,csak mosolygott,és próbált a legelragadóbb ,és leggyönyörűbb lenni.Ez sikerült.

-Gyönyörű vagy.-mondta Harry,amikor leértem mellé.A fejem pont az álláig ért,magassarkúban.Hát igen,nem voltam soha egy létra. 

Felnéztem rá.

-Köszönöm.-mondtam.-Te sem vagy piskóta.

Harry elmosolyodott.-Ez most akkor dicséret?       

-Csakis a legjobb. -mosolyogtam rá.-A többiek hol vannak?-kérdeztem,mert nem láttam senkit sem.

-Eleanor,Louis és Niall elmentek moziba,Zayn pedig elvitte Biancát bulizni.Liam azt hiszem itthon van,és....

-Silvi is.

-Igen.

-Akkor jó.

-Mehetünk?-nyitotta ki az ajtót nekem.Én le vettem a kabátom a fogasról,ami most pont nem illett a ruhámhoz mivel zöld volt,de már mindegy....

-Repesve várom hogy,végre megtudjam hogy hova viszel.-mondtam neki már a kocsiban.

-A reptérre.

-A reptérre?

-Igen.

-Igen? 

-Ez most meglepettség,vagy....?

-Az is,meg egy kis félelem....-vallottam be.Az ideutat le küzdöttem,de valahogy még nem álltam jó viszonyban a repülőkkel.Nem azt  mondom hogy úgy igazán féltem,csak volt bennem egy kis csengő ami nem engedett megnyugodni.Mindig eszembe juttatta,hogy 'nem vagy a földön,nem vagy a földön,nem vagy a földön...'  

-Félelem? Miért? Nem ültél még repülőn? 

-De,dehogynem ültem..... egyszer.-néztem rá,kicsit feszengve.

-És milyen repülőn? 

-Hát olyan nagyon,na... olyan személyszállítón...mit tudom én hogy hívják....-kezdtem el idegeskedni.

Harry elnevette magát mellettem,és nyugtató szemekkel nézett rám,ami hatott is.

-Nyugi,semmi baj sem lesz,és hidd el ez más lesz.Meg egyéként is,most ott leszek én.-vigyorgott felém.  

Én is elmosolyodtam,és az ezelőtti zavartság áttért újbóli izgatottságra,és boldogságra.  

-Igen.

   

Silvi Sz.

'Már megint valaki kopog azon a hülye ajtón.Örülni fogok ha végre haza mehetek.....'

-Silvi...-hallottam Liam hangját,de teljesen nem voltam benne hogy ő az.

-Liam? -szóltam ki,és közelebb mentem az ajtóhoz.

-Igen,én vagyok az.

-Mit akarsz?-neki dőltem az ajtónak,és hallottam a szuszogását,át a fán.

-Őszintén?

-Igen.

-Téged.

Kaptam egy kissebb sokkot.Mi az hogy engem? Mi az hogy akar? És egyáltalán miért van itt?  

-És Danielle? -félő,hogy most fog megbántani.

-Figyelj! Nem engednél be?Nagyon hülyén jön ki,hogy így beszélgetünk.

-Ja,de persze.-nyitottam ki az ajtót.

Liam,nagy bús barna szemekkel tekintett le rám.Ahogy meglátott rám mosolygott,puhán és jóakarón.

-Szia.-kezdte el.

-Szia.-engedtem be a szobámba,és magunk után be csuktam az ajtót.

-Le ülhetek? -kérdezte ártatlanul tőle Liam.

-Persze.

Liam le ült az ágyamra,én meg mellé ültem.

-Daniellel szakítottunk.-mondta Liam,rögtön a közepébe vágva lehajtott fejjel,csendesen. 

Én csak,rá néztem.Én tettem.Miattam szakítottak.

-Liam... én úgy sajnálom.

-Nem kell ! -nézett fel rám,és megfogta a kezeim.-Az volt a legjobb hogy téged meg ismertelek.Ha nem így történt volna,még mindig abban a kapcsolatban lennék aminek nincs jövője.Csak én hittem azt,hogy egymáshoz tartozunk.És már ő sem akart velem maradni.-hajtotta le újból a fejét.-De,... most már... tudom mit akarok....-és a keze ami az enyémen  volt,csak az eggyik kezem vette célba. A kezét összekulcsolta az én kezemmel,és kicsit fel emelte hogy az arcunk elé álljon,hogy lássam,hozzám akar tartozni.

-Liam... -el akartam venni a kezem,de nem engedte.-Ez nem ilyen egyszerű.-néztem a szemébe.

-Miért? Miért ne lenne egyszerű?-értetlenkedett kicsit.

-Egy csomó ok van hogy miért ne,és egy csomó....   

-De csak egy ok van,hogy miért igen.-vágott a szavamba.

Rá néztem,már kicsit könnyes szemekkel,amit így is mostanában,sokszor használtam. 

-Azért mert szeretlek... És ez az egy ok,az összes többit eltörli.-nézett rám,és másik kezével letörölte azt a kiszabadult  könnycseppet amit én annyira fogva akartam tartani.Ez a gyengeség jele,én erős akarok lenni.De nem megy...

-Gyere velem.-állt fel,és húzott magával.

Meglepődve néztem rá.

-Kell hogy mutassak valamit.

-Liam...

Ő megfogta a kezem,és az államat fel emelve,késztetett arra hogy ránézzek.

-Csak bízz bennem.

A szemében,láttam magamat.Ahogy ott állok előtte,és nem értettem hogy miért ragaszkodik hozzám.De láttam valami mást is,a fájdalom,a remény és a szerelem keverékét.Szeretett,és én láttam a szemében,önmagam.

Bólintottam kicsit,és engedtem hogy Liam magával ragadjon,és kihúzzon,azon az ajtón amit én már pajzsként és fegyverként használtam a barátaim ellen,és az ellen az ember ellen akit én úgy szeretek.Csak ő tudta ezt a pajzsot áttörni,és csak ő volt olyan kitartó hogy ezt meg is tegye.

Szeretem,és ő szeret,akkor meg miért állok ellen? 

Liam hirtelen megállt,és én a nagy lendülettől kicsit neki mentem.Bele ütköztem,és megéreztem az illatát,azt a bódító illatát,amit én hányszor meg akartam ismerni,és most beleégett az orromba.Hogy ha egyszer majd elmegyek,ez az illat mindig végig kísérjen,és őrizzen,mint egy pajzs.

Egy pajzs,amit én használtam ellene,de ő ledöntötte,és adott egy másikat.

Az övét.           

-Csukd be a szemed.-suttogta.

Megtettem.

-De ne nyisd ki.

-Jó.

Megfogta a kezem,még egy kicsit vezetett,aztán a hátamhoz állt.Megfogta a két vállam,én éreztem a szuszogását,amint leér hozzám.Meleg,és benne van az az éltető erő mint a gazdájában.     

-MOST nyisd ki.

Egy olyan látvány tárult elém ami örökre megmaradt az emlékezetemben. 

A lépcsőn pici gyertyák sorakoztak lefelé,mint egy világító ösvény ami mutatja az utat.De a lépcső a piros,és a vörös színben pompázott,hiszen le volt szórva rózsaszirmokkal,és mind a gyertya mind a szirom vezettek valahova.Rá néztem Liam-re,és alig bírtam hinni a szememnek.

-Tettszik? 

-Én... Én...

-Ááá... szóval nem tudsz szóhoz jutni.

Intettem a fejemmel hogy de.

-Inkább lélegzet elállító.Nagyon tettszik.-pár pillanat után hozzá tettem.-Liam ez hihetetlen.

A fiú mosolyogva,és kicsit csibészen nézett rám.

-De még nincs vége.

Újra megfogta a kezem,és levezetett a lépcsőn,egészen a konyháig.

Ott az asztal meg volt terítve,és egy gyertyával a közepén várt minket.

-Mondd Silvi....-fordult felém Liam,és a kezét újra össze kulcsolta az enyémmel.-Eljönnél velem egy randira? 

Kis kuncogó hangot adtam ki,és vigyorogva boldogon mondtam neki igen-t.

Liam kihúzta nekem a széket,és én le ültem rá,aztán ő is le ült,elém.

-És,hol vannak a többiek?

-Kristyn és Harry elutaztak.

-Mi?-lepődtem meg.

-De,ne aggódj. Vissza is jönnek.-mosolyodott el.-Harry el akarta vinni Kristyn randira,de valami különleges helyre.Ez volt az első ötlete.

Én csak bólogattam hogy figyelek.Közben Liam arcát a gyertyafény aranyosan körül ölelte,és ez nekem olyan volt mintha egy álomban lennék.Csodálatos volt az egész.

-Elég hirtelen döntötte el,mert ahogy megjöttek,Harry rögtön el kezdett ügyködni.Még jó hogy előbb felhívta Zaynt,és így legalább Louissal tudtak gondolkodni.Eleanor meg elment megvenni a ruhát amit Harry akart ajándékba adni Kristynnek.

-Hú.. én ennyi mindenről le maradtam? 

-Ó édesem,ez még csak a negyede a mit most elmondtam neked. Bianca meg Zayn elmentek bulizni,kíváncsi vagyok,hogy jönnek haza.El Louis meg Niall,meg elmentek moziba.Így én maradtam itt,és gondoltam meg kell oldani ezt a problémát,és hát nekem meg ez volt az első ötletem.Nem olyan frappáns mint Harryé,de nem is akartam elmenni itthonról,gondoltam ez így jó lesz.-fejezte be,egy időre Liam a mesélést.

-Nem Liam,nem jó....-néztem rá.-TÖKÉLETES.-fel álltam az asztaltól és egy puszit nyomta az arcára.Ő elmosolyodott.

-Köszi.

-Szívesen,de örömmel tettem.

Boldogan vártam az estét ami következett.

-És képzeld...-könyökölt rá Liam az asztalra a kezébe téve a fejét,csillogó szemekkel nézve rám.Kezdte mesélni miről maradtam le,és hogy mit szeretne,és mennyire örül nekem...

És én is,nagyon boldog vagyok.Életemben nem voltam még ilyen boldog.És akkor eszembe jutott,hogy Kristyn talán a legjobbat tette velem amit valaha kaptam bárkitől.Valóra váltotta az álmom,és elindult hogy ő is valóra váltsa.Nem is értem magam,hogy őt hibáztattam.Gyorsan félbeszakítottam Liamet.

-Ne haragudj,de el kell küldenem egy üzenetet.

-Persze.Nyugodtan.De gyere vissza.-nézett rám ő is boldogan.

-Mindenképp.

Felmentem a szobámba,és elkezdtem keresni a telefonom.Nem emlékeztem hogy hova raktam utoljára,így hát oda másztam az ágyhoz,és valahol ott is volt a hátánál.Kihalásztam a telefont,és mivel tudtam hogy most ő is randin van,csak egy SMS-t küldtem,a barátnőmnek.

" Gyertyafény és rózsaszirmok, ezt kaptam Liamtől,amit csak neked köszönhetek.NE haragudj,csak megint rosszul álltam a dolgokhoz.Remélem meg tudsz bocsátani,és szurkolok neked,drága barátnőd Silvi. 

Ui.: Gyerek ne legyen !  :D <3  "