9.rész...Örökké barátok?

Thank you ! ;) 
Nem hiszem el,ma léptem túl az 1000 oldalmegjelenítést !!! Csakis nektek köszönhetem,eszméletlenül örülök neki,és tényleg Köszi Mindenkinek ! :) :* <3 

Say Hello ! :D 

Örülök hogy megint az én blogomra tévedtetek,:)Remélem azért vannak olyan olvasóim akinek tettszik.Annyira sok visszajelzést nem kapok,de boldog vagyok hogy ennyit is kapok,és van egy-két olyan olvasóm aki jobban ki fejti a véleményét,nekem az olyan jól esik. ;) Olyankor ti ismeretlen olvasók tudnotok kell,hogy miattatok fekszem le úgy hogy közelebb érzem az álmaim.Remélem tettszik ez a rész,és élvezni fogjátok. :DD

 xoxo Kiwy

Én úgy akarom élni az életem, hogy ha majd egyszer a végén elmesélem valakinek, tátva maradjon a szája.

Harry kocsijában alig bírtam magammal.

-Hova megyünk?

-Nem mondom meg.-vigyorgott felém,csiloggó szemekkel.

-Na...lécci,lécci,lécci,lécci...

-Na jó.... 

De csak ennyit tudtam meg,mivel nem fojtatta a mondatot.Vártam hogy megszólaljon,és hogy végre megtudjam hogy hova visz el álmaim pasija.De végül meguntam hogy mind a ketten nem szólalunk meg.

-Szóval ?

-Ha az igazat akarod hallani...-álltunk meg egy piros lámpánál,és Harry felém fordult,én csak nagy szemekkel figyeltem.-még nem tudom.-röhögte el magát a végére.

Először kicsit hülyén nézhettem rá,mert még jobban nevetett,de a végén már én is nevettem vele.De el kellett induljunk mert már hátulról dudáltak ránk,mert közben a lámpa is zöldre váltott.

-Akkor már kíváncsi vagyok mit találsz ki.

-Én is.

Ezen jót mosolyogtam,és kicsit elkalandoztam,hogy vajon Harry mit találhat ki számomra.Ha nagyon különleges lesz akkor fontosnak talál,ha csak elvisz valami étterembe akkor tőlem is csak ugyanazt akarja mint a többi lánytól.Hát igen,már kíváncsi vagyok.

Lassan meg is érkeztünk.

-Akkor...-szálltunk ki a kocsiból,Harry a kocsi ajtót csukta be.

-Igen?-mosolyogtam rá halványan.

-Készülj el,és majd felmegyek érted.

-Okés.-nyitottam ki a bejárati ajtót.-Már várom.

-Én is.

Bent igazán családias hangulat fogadott. Niall gitározott,Bianca meg szokásosan mellette fecsegett,és csillogó szemekkel nézte hogy mikre képes a fiú. 

Louis és Zayn a konyhában voltak,és valamit nagyon beszéltek,amikor be léptünk felkapták a fejüket,és valamiért úgy tettek mintha hirtelen valami fontos dolguk lenne.

Én nem értettem,és őket Harry is látta.Rá néztem valami magyarázatért,de ő is csak húzta a vállát.Gondoltam egyszer úgy is elmondják,vagy kiderül.

Azon lepődtem meg,hogy amikor fel akartam menni a szobába észre sem vettem Liam-et a fotelben,annyira belesüppedt,hogy majdnem eltűnt,és a kezében is volt egy párna,úgy szorongatta.A TV-t nézte,legalábbis úgy tűnt próbálja.

-Szia...-huppantam le mellé.

Liam álmosan rám nézett.

-Szia.

-Minden oké?-próbáltam kedvesen rákérdezni.

-Hát....Nem tudom mit tegyek,és Silvi nem akar velem beszélni.

-Mi van Dan-el?

Liam szomorúan felnevetett,és maga elé bámulva a kezében a párnával hasonlított egy nyolc éves kisfiúra,akinek ezelőtt  halt meg az aranyhala és nem tudja hogy ezek után mit kell tenni,szomorúan tanácstalanul néz maga elé.

-Daniellel szakítottunk.-ejtette ki a szavakat lassan és tagoltan.

-Ó,Liam.Sajnálom.-próbáltam átölelni.

-Tudod,nem az a rossz ,hogy szakítottunk,talán ez egy jó döntés volt,hiszen már egy csomó ideje nem volt Danielle mellettem teljesen boldog.Nem tudtam megadni neki azt amire szüksége volt.

-Ne,Liam,nem a te hibád volt,inkább csak a sors nem akarta hogy így végződjön.

Liam hirtelen rám nézett.

-A sors.

-Hát...Igen.

-Mi van,akkor hogyha nem véletlenül nyertétek meg ti a versenyt? Mi van akkor hogyha a sors akarta úgy hogy találkozzam Silvivel?   

-Én is örülnék ha igaz lenne.-néztem rá már bátorítóan,mondjuk én Harry-re gondoltam,de Liam  szemében láttam egy kis szikrát megjelenni.

-Köszönöm.-ölelt  át már ő,de hirtelen olyan szorosan,levegőt sem kaptam.

-Nincs mit....De mit?-nem fogtam fel,hogy miben segítettem.

-Rá jöttem mit kell tennem.-de már félig futásban mondta,egyik lába lent másik lába meg már az emeleten.

Nagy sóhajtással,püffedtem bele újra a fotelbe.Legalább Liam-el minden rendben,csak tudnám hogy mi a baja volt Silvinek velem.

-Na mi az? Nem készülsz? -jött oda Harry,a kezében egy almával.

-De,dehogynem.Csak egy kis lelket öntöttem Liam-be,és lehet hogy az enyémet adtam kölcsön.-mondtam kicsit fáradtan. 

-Ha nem akarod,majd megyünk holnap.-ült le mellém,és döbbenetemre a homlokomhoz nyúlt.

Elnevettem magam.

-Nyugi nem vagyok lázas.

-Igen,tudom.-vette el a kezét.-Egyébként máskor ne Liam-nek add a lelked hanem nekem.-mosolygott huncutan,és hajolt közelebb hozzám,hogy az orrunk összeért.Éreztem az alma illatát a száján.

De direkt akkor amikor már vártam hogy na most akkor csattan a csók,elhúzódott.

-Azt mondtad te is Directioner voltál nem?

-Mi?-kábultam vissza magam az életbe.-Ja,de.

-Akkor tudnod kellett volna,hogy én csak az első randin csókolom meg a lányt.

-Reménykedtem benne hogy pletyka.-húztam huncut mosolyra a szám,és játékos szemekkel néztem rá.

Harry elmosolyodott.

-Akkor elmondom az igazat.-fészkelte magát kicsit közelebb. -Egy csomó olyan van ami igaz,és egy csomó olyan van ami hamis állítás.

-Ááá... így már értem.És akkor melyek a hamisak?

-Például az hogy egy kaland után mindig sapkát hordok.Nem tudom melyik lány találta ki,de az nem igaz.

-Értem.És a többi?

-Azt majd később elmondom,de most inkább menj fel.Eleanor azt mondta húsz perc múlva mindenkinek lent kell lenni,mert főzött valamit.

-De akkor mi mégsem megyünk?

-De,dehogynem.

-Akkor csak keveset fogok enni.

-Akkor én is.

Fél percig egymás mellett ülve,boldogan mosolyogva néztünk egymás szemébe,de Zayn megtörte a varázst.

-Helló!

-Akkor megyek.-álltam fel.

-Héé...ha miattam,már úgyis mentem.

-Nem Zayn,már rég fel akartam menni.

Zayn feltartotta a kezét,és helyet cseréltünk.       

A fiúk elkezdtek számomra érdektelen,ér érthetetlen témáról beszélgetni.

Fent újból bekopogtam Silvihez,hátha most már be enged....

Nem engedett,sok időm nem volt,szóval a szobámban a szekrényt támadtam le.És úgy volt ahogy gondoltam...Nem volt mit felvegyek.Miközben a könyökömmel kitartottam az ajtót,a másik kezemmel a fejemet vakargattam,hogy mit kéne fölvegyek.Igazából azt sem tudom hogy hova megyünk,szóval...Hideg lesz? Meleg? Jajj Harry nem mondott semmit. De hirtelen felindulásból egyszerűen elvettem egy törülközőt,és abban bízva hogy ha a forró sugár alatt állok talán lemoshatom azt a sok felelősséget,ami a vállamra szakadt,mentem el zuhanyozni.

De ehhez sorba kellett rendezzem őket:

 1.Puppy gyógyul...(De minden rendben lesz? Nem történik több ilyen eset? Nem hiányzom neki?)

2.Mi van Silvivel? (Miért haragszik rám? mit tettem? Mi jár az eszében?)

3.Harry (Mit vegyek fel a randira?Hogyan viselkedjek?És ha elszúrom?! Mi lesz ezek után? Vajon komolyan gondolja? Nem lehetek ennyire elvakult!)  

Ezek voltak a fő problémáim,ha kívülálló nézné meg őket egy jót nevetne rajtam.Tudom én is,de olyan nehezeknek tűntek.

Liam Sz.

Sikerülnie kell,muszáj.Ha elmennek Harry-ék,a többiek is elmennek,és akkor lesz alkalmam.Nem engedhetem így el.

~Tizenöt perccel később~

Krisztin Sz.

Öt perce lent vagyunk.Érdekes módon mindenki lent van.De síri csöndben ettünk.Louis csillogó szemekkel nézett a zöldséges tálra,hiszen répa volt benne.

-És...? Elmondod végre mi a bajod?-kérdezte teljesen hűvösen Bianca Silvit.

Silvi gunyoros mosolyra húzva a száját,nézett vissza a lányra.

-Hááát persze.TE!

Bianca szemöldöke még a homlokán is túl ért.

-Én?

-Igen! Elegem van abból hogy mindenkinek csak illegeted billegeted magad!És nagyon idegesítő hogy ennyire nagynak hiszed magad! 

Nem kellett sok hogy Silvi teljesen ki kelljen magából.Mindenki döbbenten nézett rá.

-Igen? Én legalább nem másztam rá arra a fiúra aki tetszik a barátnőmnek.-Bianca teljesen nyugodtan mondta ki a szavakat,de engem személy szerint azzal húzott fel nagyon hogy a végén jelentőségteljesen rám nézett.

-Miről beszélsz?-kérdezte tőle Silvi.
-Ne,Silvi,össze vissza hazudozik.Ne is figyelj rá.
Bianca nagy és szúrós szemmel nézett rám.
-Igen? Szóval én hazudok?És az előbb mi volt az hogy már majdnem Liam-en voltál?Úgy kelletted magad ,mitha a vásáron lennél.
Az eszem megállt.Miket nem talál ki.
-Hogy tehetted ezt?-kérdezte Silvi már tőlem.

-Mit? Bianca azt sem tudja miről beszél! -keltem ki magamból.Még hogy én mászok rá a másikra?!?Hiszen úgy falta Harry-t mintha csak vattacukor lett volna,a szemem előtt.

-Persze,ő nem tudja.-hallottam némi iróniát a hangjában csengeni.-De te persze tudod ! -csapta az evőeszközt az asztalhoz.-Mert te mindig mindent tudsz,és amit te jónak látsz az úgy is van !

-Mi van !? Silvi,nem tudod mit beszélsz.Össze vagy törve,és nem látsz rendesen.

-Még hogy én ?? Nem látod hogy Harry-nek nem is tetszel? És minden a te hibád,az hogy itt vagyok.Ha nem jelentkeztettél volna engem is,akkor élhetnék boldogan az álmaimban.Most viszont...-nézett hirtelen Liam-re.A fiú nm vette észre Silvi mozdulatát,de mire észbe kaphatott volna,addigra a lány már el is kapta a szemét.-Minden a te hibád. -El köszi,nagyon finom volt.-és felrohant az emeletre,már csak az ajtócsapkodást lehetett hallani.Na szuper,most már tudom miért haragszik.

Ez fájt,nagyon fájt.Tudja hogy nekem Harry sokat jelent mióta megismertem.És az volt a legnagyobb probléma ,hogy éreztem a torkomban felgyülemleni azt a fránya gombócot,amit úgy utáltam.A gombóc volt az első jele annak hogy bőgni fogok,a második volt az a sok pici gyémánt ami a szememből könnyekké alakult.És egyébként is,örülnie kéne hogy itt van,mert lehet hogy nem az álmait de a vágyott személye közelebb van hozzá mint valaha. Harry észre vette rajtam hogy kezdek én is össze törni ott legbelül... Megfogta a kezem az asztal alatt,és olyan jól esett,de tényleg.Abban a percben nem kételkedtem Harry-ben.

Mindenki lefagyva ült a helyén.És vártuk akkor ki lesz az aki megszakítja ezt hihetetlen pillanatot.  

Bianca alattomos mosolya még mindig ott virított az arcán,de csak halványan hogy ne tűnjön ki a többiek közül.A fiúk és Eleanor le voltak döbbenve,velem együtt.Liam szomorúan nézett,és kicsit értetlenül.Biztos az járt a fejében mikor menjen fel Silvihez,most álljon fel,vagy a vacsora után.Én is ilyeneket kérdezhetnék magamtól,de tudom nincs értelme,rám haragszik ez már ténnyé alakult át,az én feltevésemből.Rá kell jöjjön én nem akartam rosszat,és ha jó oldalról nézi az egészet akkor ő jött ki nyertesként,éás egyébként is semmi oka az aggodalomra hiszen látszik Liam-en hogy bele van esve.

Oldalpillantást vetettem Harry-re és egy pillanatra megfordult a fejemben amit Silvi vágott a fejemhez.Vajon igaza volt? Vagy igaza lesz? Nem akartam magam ijesztgetni ilyen gondolatokkal,inkább megpróbáltam másra gondolni.Mondjuk arra a meleg kézre ami az enyémre simul szorosan melegen,az ölemben.

-El,tényleg minden nagyon finom volt.De ha nem haragszotok,én most fel megyek.El kell intéznem még egy-két dolgot. -mosolyogtam rá Harry-re.Ő el engedte a kezem és biztatóan nézett vissza rám.

Eleanor elmosolyodott.

-Szerintem már mindenki befejezte.Szóval induljatok,Louis majd lent marad velem mosogatni.Ugye édesem?-és hajolt oda a fiúhoz hogy egy csókot kapjon.

-Igen.-viszonozta a gesztust.   

Mindenki fel állt az asztaltól,és megköszönték,főleg Niall. Tényleg finom volt,de a veszekedéstől a számban az ízek inkább szenessé mint ízletesekké váltak.  

Felmentem  a szobámba,és újra a jó barátomhoz a szekrényhez fordultam,legalább neki soha nincs problémája velem,maximum nekem vele,hiszen nem tudom még most sem eldönteni hogy mit vegyek fel.Legalább tizenöt percig álltam ott tétlenül,és kérdőn.De akkor kopogtak az ajtómon.

Liam Sz.

Vacsora után felmentem a szobámba,és azon gondolkoztam hogy mivel lephetném meg Silvit,úgy hogy meg is bocsásson,és persze le is nyűgözzem.Aztán eszembe jutott hogy van egy jó ismerősöm akinek van egy virág üzlete,remélem fél nyolc fele nem fogom nagyon zavarni.Pár csörgés után fel is vette.

-Szia Liam vagyok.

-Szia... hogy vagy?

-Nagyon jól,bár most egy szívességet szeretnék kérni.Remélem nem zavarok túlságosan.

-Persze,dehogy zavarsz.Neked mindig segítek.Na mondd mi kellene?

Krisztin Sz.

-Szia.

-Szia-mosolygott rám,csillogó szemekkel.Éreztem készül valamire.Be engedtem,és csak akkor vettem észre hogy egy nagy fehér dobozt tart hátul a kezében.-Ez a tiéd.-adta a kezembe.

-Az enyém ? -néztem rá meglepve,és kíváncsian.

-Igen,remélem tetszeni fog.  

Hihetetlen boldogság töltött el,és ez a mosolyomon is látszott,át öleltem,és megköszöntem.Aztán leültem az ágyamra,és jobban szemügyre vettem az ajándékom.

A doboz színe fehér volt,és elég nagy volt,szóval nem egy ilyen cipős doboz,hanem inkább egy olyan amibe a karácsonyi ajándékokat szokták adni.De ez a doboz más volt,hiszen egy különleges személytől kaptam,Ezt az a kártya is bizonyította amit oldalt találtam rá erősítve.Ez állt rajta :

" A fiútól aki bármit megtenne érted,még az első randis szokását is megváltoztatná  ha kell.  

Harry"

 

Felnéztem rá,és elmosolyodtam.Aztán ki nyitva a dobozt,teljesen elszállva fedeztem fel egy kicsit krém színű ruhát,amit én első látásra már imádtam.

 

És ott az ágyon ülve,kócosan és félő szívvel húztam magamhoz.Féltem hogy elveszítem a barátnőmet,féltem hogy neki nem fog sikerülni semmi.Féltem a világtól hogy mi fog rám várni,és a legjobban attól a fiútól féltem aki mellettem ült,és ellenállhatatlan zöld szemmel nézett rám.Tőle azért rettegtem mert ha egyszer sikerült elérni sok és kemény munka árán,akkor mi lesz ez után..? Szeretni fog? Vagy talán semmi sem lesz köztünk? Meg fogok-e felelni az elvárásoknak? Az én gyermekded ábrándozásom egyszer csak az életemmé,az álmaimmá váltak,és most hogy pár centi választ el attól hogy teljesüljön.Félek hogy milyen lesz a következő lépés,ha lesz-e egyáltalán.De közben azt is tudom,hogy lépnem kel,és most vagy soha.Mert ilyen lehetőségem nem lesz több,az biztos.

Mikor megfogtam Harry gallérját a gyomrom remegett meg.Ő engedett,és közelebb húzódott.A szemünk egy ütemre csukódott le,és a szívünk egyszerre ugrott és hagyott ki.A szánk,először csak félve találkozott,Harry gyengéden kért bebocsátást,s én engedtem.Először mint egy ötéves lány és egy ötéves kisfiú próbálkozik a szájra puszival ügyetlen és esetlen volt,de aztán Harry mert hevesebb és tüzesebb lenni,amivel engem csak még boldogabbá tett.Amint az ajkunk ketté vált,mint két vad alma egymásra vigyorogtunk.

-Köszönöm.-suttogtam.

-Örülök hogy tettszik. -állt fel mellőlem.-De készülj el,húsz perc és indulunk.

-Mondd,ezt mikor vetted?

-Aaa... Az legyen az én titkom.-nyitotta ki az ajtót,és egy kacsintás kíséretében zárta ki magát.