10.rész...Gyertyafény,és rózsaszírmok...(2. fejezet)

HI ! :D

Nagyon remélem ,hogy tetszik nektek ez a rész :))) Akkor hozom a kövit ha megvan a 4 Komi ! :) Köszi És Puszi nektek

Bye... 

xoxo Kiwy  

 A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.

Kristyn Sz.

Már egy ideje jól beszélgetünk,és tudom mindjárt ott vagyunk a reptéren.Húú... izgulok.Mint mindig,Harry közelében.

Hirtelen elkezdett a táskámban szólni Louis hangja,hogy : One,Two,Three,Four... 

Úgy megijedtem,hogy  táskám az ölemből a lábamnál landolt. És az volt a legrosszabb,hogy Harry tovább énekelt,aztán újból Louis... 

She's not afraid....

A francba a lánnyal,hogy pont most jött rá az hogy semmitől sem fél....

Harry furán nézett rám,hogy a saját hangját hallja. 

Lehajoltam,hogy felvegyem de bevertem a fejem a kesztyűtartóba,'-Hát persze,ez rám vall ! ' Szitkozódással ültem újra fel,és idegesített,hogy én vagyok a legszerencsétlenebb lány a világon.

De végül sikerült felvenni a táskám,és elhallgattatni a telefonom.

Egy SMS-em jött,egy olyan személytől akitől egyáltalán  nem vártam.Már el akartam olvasni,de Harry félbe szakított a mozdulatban.         

-Jól vagy?-kérdezte Harry mellettem,mivel végig nézte az egész jelenetet,amit az előbb végig hajtottam.
-Persze.-mosolyogtam rá.-Minden rendben. 
-Igazán? És akkor ez mi? -nyúlt felém a kezével,és a homlokomat érintette meg.Amikor elvette a kezét,értetlenül néztem rá.Vöröslött a véremtől.
-Ó csudába !  -Kaptam a fejemhez.Odanéztem a kesztyűtartóra,és megértettem hogy mi tette.Egy kisebb kampó állt ki,és én pontosan a közepébe hajoltam..Közben a táskámban kerestem egy zsepit.

Harry értetlen,szemekkel nézett rám.
-Biztos hogy jól vagy?
-Igen.-szögeztem le,és megpróbáltam letörölni egy papírzsepivel a homlokom.
-Várj,hadd segítsek....-állt félre Harry az autóval.Aztán a papírzsepimért nyúlt.
-Köszi....-megkockáztattam egy kicsi mosolyt. 
-Tudod,ha vámpír lennék,akkor lenyalnám a homlokodról a véred.-nézett le rám huncut mosollyal,és sunyi szemekkel.
-Ha vámpír lennél...-gondolkoztam el,hogy mit válaszoljak.-...önként adnék a véremből.

Harry szomorúan elmosolyodott.

-Inkább éhen hallnék,mint hogy a te véredet igyam. 
A zsepit ki dobta a hamutartóba,és csak rám nézett.
-Így is vérszegény vagyok...-mondtam azt ami legelőször az eszembe jutott. 
-Rám bíztak,.. és nem szeretném ,ha mellettem véreznél el...-nevetett de csak egy cseppnyi boldogsággal.

Én csak rá néztem,és nem értettem mire gondol pontosan.
-Beszéltem a bátyáddal,és rám bízott, szeretném meg mutatni hogy velem biztonságban vagy.
-Most mit tegyek?? -akadtam ki.-Mindig ez van! Vagy eltörök valamit,vagy beverem magam....Én vagyok a legszerencsétlenebb a világon.-adtam meg a választ az összes kérdésre.
-Ezek szerint én meg a legszerencsésebb?-mosolygott rám.
-Nem tudom,lehet...
-Hiszen veled találkoztam.Az már nagy szerencse.  
-Hát,ha innen nézzük,akkor igen az.-újra öröm költözött a szívembe. 

Harry megfogta a kezem. 
-Most,be ugrunk a kórházba,hogy kezeljenek ki,aztán...
-Ne.....!-gyerekeskedtem.
-Ameddig én vezetek,oda megyünk ahova mondom.
-Ó igen?-néztem rá huncut szemekkel.
-Igen.-az ő szemében egy kis,felháborodást,és elhatározást láttam.Szóval ő nyert,megyünk a kórházba.Hurrá ! Már az első randin,mi lesz ezek után? 
-Egyáltalán nem értem,miért vagy ilyen nyugodt.
-Csak is akkor vagyok nyugodt,ha biztos vagyok benne,hogy minden rendben lesz. 
-És mitől vagy olyan biztos?-kérdezte tőlem Harry már megenyhülve.  
-Mert itt vagy te.-mosolyodtam rá.

Fél óra alatt mindent el intéztünk.Kaptam két kicsi tapaszt a homlokomra,és  egy csomó jó tanácsot.
A beteg ágyon ültem,Harry mellettem állt.A fejünk,pont egy magasban volt.

-De ha fáj a feje,akkor jöjjön vissza!-mondta még utoljára az orvos. 
-Rendben.Megértettem.-fújtattam. Már menni akartam,és idegesített az orvos is.
-Akkor,minden rendben.Kívánok sok  szerencsét ilyen alkalmakra.-mutatott az orvos a lényemre.
-Mi !?-háborodtam fel.Harry kicsit mintha mosolygott volna.
-Viszlát !-köszönt el a bunkó orvosom,és kiment az ajtón.
-Hát ez...? Mi a csudára értette ezt? -néztem felháborodottan a zöld szempárba.

Harry vidáman mosolygott rám.

-Csak arra,hogy máskor kicsit óvatosabb kell hogy légy.-mondta azon a meleg dörmögős hangján.
-De már mondtam hogy nem én irányítom ! Neke...
-Hé...Shh! -és rárakta az ujját az ajkamra.-Hogyha most megcsókollak lenyugszol?-kérdezte,nagy kikerekedett szemekkel.
Egy aprót bólintottam.
Levette az ujját a számról,és közelebb hajolt.
Gyengéden,és kellemesen csókolt.
 Én elfelejtettem lélegezni,és olyan hosszúra sikeredett,hogy amikor elváltunk levegőért kapkodva,próbáltam nem leesni az ágyról,mert beszédültem.Forgott velem minden,és a gyomrom is ellenkezett ez ellen a hullámvasút ellen.
Harryre néztem,és ő aggódva nézett vissza rám.
-Biztos hogy jól vagy?
-Aha. Csak veled még levegőt is elfelejtek venni.-néztem megbabonázva jáde zöld szemeibe.
Ő csak elmosolyodott.Aztán nyomott egy puszit a homlokomra ott ahol volt a seb.
-Csak hogy hamarabb gyógyuljon.
-Köszönöm. -vigyorodtam rá.
Kéz a kézben mentünk ki.

A repülő tényleg hihetetlen volt.A gyomrom kicsit remegett,amikor felszálltunk,de aztán el is múlt.És tényleg teljesen más volt mint amivel jöttem.  
-Na elárulod végre hova megyünk?-kérdeztem. Egymás mellett ültünk.Én az ablaknál,ő meg mellettem,egymás kezét fogtuk középen.  
Felém pillantott.
-Hova szeretnél menni?
Alig hittem a fülemnek.
-És csak így...? "Hova szeretnék menni?"
Harry elmosolyodott, a várt reakciómon,és csak bólintott.
-Na jó... Ha csak így lehet választani.Legyen,mondjuk Párizs.Mit szólsz? Elmehetünk Párizsba?
-Persze.Brian! Irány Párizs.-szólt előre a pilótához.
A gép éles kanyart vett be.De egy akkorát,hogy érezni lehetett.Én meg nevetve sikítottam fel.

Silvi Sz.           

Azt hittem hogy Kristryntől kapok választ.De nem.Ezek szerint vagy haragszik rám,vagy csak szimplán levegőnek néz.Már egy órája elküldtem neki.Na mindegy.
 Liammel nagyon jó itt ülni,és enni a milánóiból.Nagyon finom,kíváncsi vagyok ő főzte-e. Biztosan.
Azóta ,hogy elküldtem az üzenetet,már egy csomót beszélgettünk Liamel,és annyira élvezem.Olyan kedves.Mindent elmesélt,amiről lemaradtam,és azért volt jó pár történet.Amikor elmondta ,hogy Puppyt bevitték a kórházba nagyon megijedtem.Hiszen nagyon szeretem azt a kiskutyát.De aztán rögtön megnyugtatott,hogy minden rendben vele. A miután befejeztük a vacsit,segítettem Liamnek elmosogatni.
-Nagyon köszönöm a vacsorát! Nagyon finom volt.És köszönöm,hogy segítettél.
-De még nincs vége.-nézett le rám.
-Nincs? 
-Menj fel és vedd,fel a fürdőruhád.Van kedved kimenni a medencéhez?-és kinézet a terasz ablakán.
Tiszta sötét volt kint,épp hogy csak a medence fényei világították meg a kertet.
-Nincs már hideg?
-Megcsináltam,hogy meleg víz legyen.-mosolyodott el.
Meglepődtem,hogy ennyire eltervezte az estét.
Boldogan néztem mogyoróbarna szemeibe.
-Ha már annyit dolgoztál.... Mindjárt jövök.-és felfutottam a lépcsőn.         

Kikerestem  a legszebb fürdőrucit ami nálam volt,és felvettem.Rá egy lila köntöst,és  a gumi papucsomban letotyogtam a lépcsőn. 

Lent nem láttam Liamet,ezért le vettem a köntöst,és rá raktam a nyugágyra. A hajam felcopfoztam,és  a lábamat belemártottam a  vízbe.Langyos volt,mondhatni pont jó.
Ekkor hirtelen hátulról valaki belelökött a vízbe,ő is jött velem.Amikor végre a víz felszínére jutottunk,dühösen kezdtem el kergetni Liamet a medencében. Az elején nem voltam sikeres,de legnagyobb szerencsémre a  medence nem kör alakú volt hanem téglalap.És boldogan,nevetve vettem tudomásul,hogy Liam sarokba szorult.
-Most meg vagy !
Oda szaladtam hozzá,már amennyire egy ember képes szaladni a vízben,és két kezemmel körbe fogtam,hogy ne mozduljon.
-Tudod te egyáltalán mennyire megijedtem?? -kérdeztem úgy,hogy felnéztem rá.
Huncut  mosollyal nézett vissza rám.
-Hát nagyon. -fejeztem be.
-Na jó.Ne haragudj.-kezdett közeledni-De olyan aranyos voltál ahogy álltál a medence szélénél és a lábujjadat belelógatva nézted meg milyen meleg a víz,hogy nem bírtam ellenállni.-ekkor hiába,volt ő sarokba szorítva,valamiért úgy éreztem mintha én nem tudnék menekülni.

Megfogta a kezével az arcom,és megcsókolt.Én  a karjaimmal körbe öleltem,és így álltunk,míg véget nem ért,az az úgymond hivatalos csók.Hiszen most nem járt senkivel.Miután szétváltak ajkaink,szerelmesen nézett le rám.
-Lennél a barátnőm? 
Nem tudtam elhinni hogy most ez valóság,vagy csak álmodom.Hát nem álmodtam,mert ahogy akartam rá válaszolni,valahogy pont abban a percben,halottam meg oldalról a már-már csatakiáltást.
-Vízibombaaaa...! És egy nagy placcs ! Értsétek ezt úgy,hogy Louis elrontotta  a varázst,és le is fröcskölt.
-Jaj! Ne haragudjatok,nem akartuk elrontani a randitokat.....Én meg akartam állítani,de ő feltétlen bele akart ugrani a vízbe.Bocsi Srácok!-szabadkozott Eleanor miközben kijött a teraszra fürdőruhában.
-Semmi baj !-mondtam neki.
-Kevin....Kevin. Kevin! Keeeviiin !!!-Louis elkezdett ugrálni a vízben,ezzel óriási hullámokat terjesztve.
-Te lüke,az nem galamb hanem denevér.-szólt neki Liam,nevetve.
Mi is elkeztünk nevetni.

Kristyn Sz.


Én.
Harry.
Párizs.

Csillagok.
És ehhez,még hozzá jön az hogy az Eiffel Torony tetején egy asztal mellett vacsorázunk.
-Úgy örülök,hogy ennyire boldog vagy. De nem zsibbadt el az arcod? -kérdezte nevetve Harry,miközben egy borospohárt tartott felém.

-Nem.Tényleg nem,még én is csodálkozok.-próbáltam még jobban mosolyodni,de kicsit vigyorba fordult.Aztán nem bírtam már magammal,és elkezdtem nevetni.

És azt tudni kell rólam,ha elkezdek nevetni akkor az első fázis az ,hogy bevörösödök,ami ezután jön az még rosszab mert nem bírom abba hagyni.És már mondták mások,hogy valamiért ha engem látnak nevetni,nekik is jó kedvük lesz. Harrynek az lett.

Képzeljetek el,egy szép párt amint az Eiffel Torony tetején egy szépen feldíszített asztalnál,nevetnek... De azt úgy,hogy még az asztal is beleremeg.De komolyan,ilyen képtelen helyzetbe csak én hozom magam.

Miután  kicsit lenyugodtunk,és kifáradtunk lelkiekben.Elkezdtünk beszélgetni.Minden szóba került.És hihetetlenül fesztelenül éreztem magam.Szóval,csak néhány randin voltam még,de egyiken sem éreztem magam még ilyen jól.És úgy tűnt Harry is élvezi a társaságom.

Sokat beszélgettünk,és az étel is nagyon finom volt.A bor,pedig.... először nagyon finom,aztán kicsit bizsergető,hirtelen mintha lezsibbasztott volna.Na jó,ezt úgy értem,hogy kicsit becsíptem,de legalább nem voltam egyedül,mert Harry is szédelgett kicsit.

Fellátunk,hogy a desszert előtt,fújjuk ki magunkat.

Olyan jó érzés volt ott fent lenni,és olyan lenyűgöző.Egyszerűen hihetetlen.Közelebb akartam menni a korláthoz,hogy lenézzek.De Harry elkapta a csuklóm.

-Oda inkább ne menj.Most túl veszélyes.Még a végén megtanulnál repülni.-és átkarolta a derekam.

Én a nyakán raktam át a karom,és felnéztem rá.

-Köszönöm.

-Szívesen.-ezek szerint tudta,hogy arra gondoltam,hogy elhozott ide.Egyszerűen csodálatos.

De aztán megkérdezte:

-Várj,te mit köszönsz?

Akkor mégsem vagyunk egy hangon.

Mosolyogva mondtam neki azt,hogy elhozott.

-Pedig én azt hittem,azért hogy nem hagylak hogy leess.

-Akkor azt is.Így megfelel?

-Tökéletes.

És hajolt le hozzám egy csókért.

Mintha újból,és újból átélném az elsőt.

-Milyen jó illatod van.

-Köszi.

-Várj.Te elpirultál?-nézett rém huncut szemekkel.

Na tessék,ha ezzel kezdi,persze hogy pirulós kedvemben vagyok.

-Jéé... most még vörösebb vagy.

Elegem volt.Morcosan,és eltökélten hátra fordultam. Hiába mondta nekem Harry,hogy nem kéne a korláthoz menni,én csak elindultam.És nem szédültem,szóval annyit még nem ittam.

Hirtelen megéreztem mögöttem.

-Most haragszol rám?-súgta a fülembe.

-Igen.

Elkezdte csókolgatni a nyakam.

-Na és most?

-Csak egy kicsit.

Aztán szembe fordított magával,és újra csókot lehelt a számra.Csakhogy ilyenbe még nem volt részem.Olyan intenzíven,és erővel azt hittem elolvadok.

-És most?-nézett egyenesen a szemembe,miközben és levegőért kapkodtam.

Úgy látszik ő vezet az eddigi játszmánkban.           
-Na jó,ez övön aluli volt.-bokszoltam bele a mellkasába.
-Mi oda is kérsz?-kezdett el perverzkedni. Ha eddig nem voltam vörös,akkor minden színemet túltettem.
-Nem.De először tisztázzunk valamit.
Figyelmesen rám nézett.
-Akkor most járunk?
-Szeretnél a barátnőm lenni?
-Én kérdeztem előbb.      
-Szeretnél a barátnőm lenni?
-Igen.
Egy kis csókot kaptam tőle,mintha megpecsételte volna. 
-Most járunk.-nézett rám boldogan,és kedvesen. 
Szerelmesen szerelembe esve,néztem rá.
Harry arcszíne hirtelen mintha kifakult volna.
-Mi az ?
Le nézett a mélybe,és hunyorítva próbált rájönni valamire.Én is lenéztem.Nem láttam valami sokat,de egyvalami megakadt a szememben.Vagyis inkább valaki.Nem tudtam ki az ,csak azért akadt meg a szemem rajta,mert jobbra-balra dülöngött.És mintha énekelt is volna.Részegebb embert nem láttam nála az is biztos.Már épp akartam szólni Harrynek,mennyire pancser egy nő.De akkor rájöttem,hogy egy ugyanazon személyt nézzük.A szeméből rájöttem valami nincs rendben,és a kérdés amit feltett ezt bizonyította.
-Az ott Caroline?-mutatott egyenesen rá Caroline Flackre.