Persze hogy a fiúkkal álmodtam,rég volt ilyen,de jól esett újra látni az álombéli Harry-met.Ahogy ismer ,és ahogy rám néz,semmihez sem fogható…
Az egy hét hamar el telt. Megnéztem a város jellegzetességeit,és be néztem egy pár butikba is.Az egyik boltba vettem egy csini rucit,még nem tudom milyen alkalomra,de nagyon meg tetszett.
Zoli csodálkozott is amikor ezzel a ruhával tértem haza.Kicsit ki akadt,amikor el mondtam mennyibe került.Egy hétig,én kellesz ki vigyem Puppy-t,mondjuk nem sajnálom,mert Ő a legédesebb kiskutya amit eddig láttam.Titokban úgy hívom ,hogy Harry.Amikor etetem ,még hallgat is rá . :P
Zoli szólt,hogy indulunk a reptérre.Gyorsan át váltottam az otthoni ruhám valami utcaira,és már mehettünk is.
Épp akkor értünk oda amikor Silvi lépett ki a kijáraton.Megváltozott.Leginkább a haja,meglepődtem,hiszen régen kávé-barna volt,de a szőke is jól állt neki.És maga Silvi is sokkal magabiztosabbnak tűnt és boldogabban mosolygott.Nagyon rég nem láttam ilyennek,talán akkor amikor videókat néztünk régen a fiúkról ,akkor nézhetett ki ilyen elbűvölten.
-Szia!-ugrottam a nyakába.
-Szia!
-Hogy vagy?Hogy utaztál?
-Jól vagyok ,köszi-mosolyodott el-Hát,elég jól,mostmár én is ismerem Scart.
-Igen szóltam neki,hogy vigyázzon rád.És emlékszel még a bátyámra?Zolira?
-Ja ,persze !Helló!-köszönt neki is.
-Szia ! Indulhatunk?Otthon majd mindent meg beszéltek.
-Mit segítsek?-ajánlkoztam.
-Hát vidd ezt-és a kezembe adta a bőröndje fogóját-én majd hozom azt-és mutatott a csomagos kocsira,onnan az egyik férfi le adott egy másik kék mintás bőröndöt.
-Hú…Silvi,te aztán fel készültél !-nevettem el magam.
-Jól van na,mindenre kell számtani.
Hazafelé,egész úton beszélgettünk,és sokat nevettünk.Szerintem Zé örült ,hogy megérkeztünk.
-Itt vagyunk.-mondtam.
-Hű… ez szép,nagyon szép.
-Köszönöm.-válaszolt Zoli.- vigyázz,Puppyra.
-Mi az a Puppy??-szállt ki a kocsiból, és már szaladt is oda a mi kiskutyánk ,hogy őt is meg ismerje.
-Ő Puppy!-mutattam a kölyök Golden Retriever-re.
-Jaj,de édes…!
-Tudom,na de gyere menjünk be,megmutatom ,hol fogsz aludni.
-Mi?Lesz külön szobám?
-Aha…persze.De ugye nem baj ,hogy én is ott alszok??-vicceltem el a dolgot.
-Óóó,így már értem.Úgy is rég volt már pizsama buli.
-Ja ,tényleg.Gyere!-húztam az emeletre.Oda irányítottam a szobám elé.-Nyiss be.
Silvi nézőpont:
Amikor be léptem a szobába,nagyon tettszett az amit akkor láttam.Igazából pont ezt képzeltem Krisztintől,olyan mint ő.Titokzatos,és lendületes.
-Ez,nagyon szép!-mondtam.Láttam az arcán ,hogy örül neki ,hogy nekem is tetszik.
-Nekem is úgy tetszik.Akkor hozzuk fel a csomagjaidat.-és le futott a lépcsőn.
Fél óra múlva mindent fel vittünk,és nagyjából ki is pakoltunk.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte.-Van almalé, és Fanta,meg azt hiszem tea is van ha kérsz.Nem tudom mi van még,mert Zoli el ment ,azt mondta van valami dolga.
-Ja okés,de a Fanta ,az jó.
-Hozom.
Pár perc múlva vissza is jött a Fantával ,és az almalével.Éppen bele akart a barátnőm inni az almalébe,amikor csörgött a telefonja.Tudtam hanyadika van,és ő is,egymásra néztünk.Nyugodtan le rakta a poharat hogy ne essen semmi baja ,aztán az izgalomtól meg alig bírta ki venni a telefont a zsebéből.Jót nevettem rajta,de közben a szívem már a bordáimat ütötte.
Krisztin szemszöge:
Amint fel vettem a telefont rögtön át váltottam angolra.
-Igen .
-Jó napot ! Te vagy Krisztin Soldier?
-Szép napot ! Igen én vagyok.
-A nevem Simon és én vagyok a One Direction menedzsere.Abba szerettelek volna értesíteni,hogy egy bizonyos Silvia Ross esélyes lehet ,arra hogy megnyerje a játékot ,feltéve ha maximálisan válaszol az ügyfeleim kérdéseire.
-Értem,szólok neki.-Itt néztem Silvire,szerintem azt hihette ,hogy téves hívás mert el tűnt az arcáról a kíváncsiság.
-De ez még nem minden.
-Nem ?
-Bizony ,nem –egy férfi beszélt,igazán nyugodt hangja volt.Én nem így éreztem magam.-Azért mert,te is be kerültél az esélyesek közé,feltéve ha max…
-Igen tudom ! ! ! Elsőre is meg értettem ! ! !-tombolt bennem az izgatottság.
-Jó ,rendben ,akkor 3 órákkor ,utánatok küldök egy kocsit,hogy el tudjatok ide jönni,és rögtön le is rakjátok a tesztet.
-Kell ,magammal bármit is vinnem ?Igazolvány ,ilyesmi?
-Nem ,mert ezt már el intéztük,még csomagolni sem kell még,mert ha át mennek akkor majd vissza ,viszünk benneteket az otthonotokba ,és akkor majd mindent be csomagoltok.
-Akkor ,ennyi??
-Igen.
-Akkor le rakhatom?
-Viszlát!És köszönöm!
-Helló.Én is köszönöm!-raktam le a telefont.Silvi épp ivott,és úgy gondoltam először azt mondom el ,hogy ő be került.
-Mostantól úgy nézz magadra,hogy esélyes vagy 3 napot tölteni Liam Payne-nell !-visítottam.
Silvi nem bírta rendesen le nyelni a Fantát ,és félre nyelt.Szegény fuldoklott,és köhögött annyira meg lepődött.A végén helyre jött,de kicsit be vörösödött az arca.
-Mi ??!!
-Igen,bizony!-Mosolyodtam el.
-Uram isten,nem lehet igaz…!
Közben én az órámra néztem ,és hirtelen le dermedtem mert már 2:15 volt,csak háromnegyed óránk volt készülődni.Sietnünk kellett.
-És,te??...Te nem??...-nézett rám félve.
-Jaj dehogyis nem. Nem gondolod ,hogy ki hagyom ?! Silvi ,most már sokkal jobban örült,mint eddig.
-De ha nem leszünk készen negyed óra múlva,elkésünk és valaki mást fognak el hívni.
Itt, rám nézett aztán az órámra,és rohant be a fürdőbe.El mosolyodtam és,a szekrényemhez indultam.A reggel már zuhanyoztam ,úgyhogy azt most ki hagyom,ellenben fogalmam se volt mit vegyek fel.Kb.3 perc után ezt vettem ki:
Pontosan 3-ra lettünk készen.És akkor csöngettek.Hagytam Zé-nek egy cetlit hogy hova mentünk,azt nem tudtam mikor jövünk.
-Hú,De,izgulok!-Silvi.
-Én,is!-de át öleltük egymást ,és kicsit meg nyugodtam.-Mindet át ismételtél?
-Igen.
-Akkor jó,mert én nem .Tudod a spontaneitás híve vagyok.
-Ja,persze.-itt jót nevettünk.
Amikor ki nyitottam az ajtót meg lepődtem,mert egy kisebb fehér limuzin állt előttünk.Egymásra néztünk,és izgatottan vettük a limuzin felé az irányt.
-Azt mondták,küldenek egy kocsit.De nem egy limuzint !-mondtam.
Kiszállt a sofőr,és ki nyitotta nekünk az ajtót.
-Szerintem ezzel akarják bizonyítani ,hogy mennyit veszíthetünk.-mondta Silvi.
-Ó.. akkor sok forog kockán.-gondolkoztam el ezen.
Belül minden tiszta,és fehér volt,egyszerűen csodálatos.Aztán el indultunk,fogalmunk se volt ,hogy hova visznek,de egyre jobban izgultunk.A söfőr negyed óra után,le lassított és megállt,mi egész úton el voltunk a gondolatainkkal, nem is beszélgettünk.Kiszálltunk,és egy hatalmas ház előtt álltunk meg.A sofőr vissza ült a limóba és elhajtott.Silvi meg én azt se tudtuk mit kéne tenni.A háznak fehér falai voltak ,és hatalmas kerítéssel volt körbe véve.
-Nézd ott egy kamera,szerintem oda kéne menni.-javasoltam.
-Aha,nézzük meg.-válaszolt Silvi.
Odasétáltunk a kamerához és próbáltam kapcsolatot teremteni a bent lévőkkel,amikor egyszer csak csilingelést hallottam,oldalra néztem és láttam hogy Silvi meg nyomott egy gombot.
-Bocsi.-nézett rám.
-Nem ,semmi baj,szerintem az volt a csengő.-És már hallottam is ,hogy valaki azt mondja:
-Kristyn Soldier?-a hang.
-Igen,és Silvia Ross.
-Nyitom.
A hatalmas kapu ki tárult előttünk,mi meg próbáltunk magabiztosak lenni.A háznál az egyik ajtó ki nyílt ,és oda szólt ,hogy nyugodtan fáradjunk beljebb.Be mutatkoztunk egymásnak,és be mentünk a házba.Óriási volt belül is ,lélegzetelállító.
-Üljetek le,mindjárt jönnek a fiúk.Na és ki szeretné kezdeni?-nézett ránk.
-Ahmm… kezdesz először te? Úgy is jobban fel vagy készülve,okés?-néztem Silvire.
-Ja,jó… persze… drukkolj!-ölelt át.
-Jó,akkor ha te kezded,Silvia kérlek fáradj velem,Krisztin pár perc és jövök,csak maradj itt.
-Jó,rendben.
Simon,és Silvi fel mentek az emeletre,én meg ott maradtam a földszinten egyedül.Amint ott ültem a heverőn,hátulról zajokat hallottam,hát fel álltam ,és el kezdtem a hang után menni.A hátsó ajtó üvegből volt és a teraszra vezetett,amint ki néztem az üvegen át, le fagytam a döbbenettől....
:) :D
VálaszTörlésTök jó!Siess a kövi résszel!:D
VálaszTörlés