2012. augusztus 25., szombat

1.rész... Kezdet



Három év telt el azóta,hogy a bátyám kiment  Londonba.Én 17 éves vagyok, és a nevem Krisztin, Magyarországon élek a fővárosban,az anyukámmal és az élettársával.Anyukám úgy gondolta ,hogy ezt a nyarat kint töltöm a tesómnál.Amikor megtudtam  ,hogy elmehetek Londonba úgy éreztem,mintha az egyik dédelgetett vágyam teljesülne.Július elsején indult a gépem,anyán látszott,hogy ő is nagyon izgatott de azért szomorú.Elköszöntünk egymástól,és sietve ,mentem oda a bejárathoz.Egy kis idő után felszállt a gép,anyát láttam föntről ,hogy integet.Életemben nem repültem még,szerintem látszott az arcomon, mert a stewardess odajött hozzám ,és megszólított:

-Szia ! Most repülsz először ?-nagyon kedves hangja volt,csak pár évvel lehetett nálam idősebb.
-Ó! Helló,igen ez az első utam,Londonba megyek.-és nagy mosoly terült el az arcomon.
-A nevem Scarlett,de szólíts csak,Scar-nak.
-Az enyém pedig Krisztin,Krisztin Soldier.-mutatkoztunk be egymásnak.
-Nagyon örvendek,és...  nincs szükséged valamire?
-Talán egy pohár víz jól esne.
-Egy perc,és hozom!-azzal elrohant.
Scar hamar visszaért ,tényleg sietett.
-Tessék ,itt van .Remélem most már jobban érzed magad !-Mosolyodott el újból.
-Köszi! Igen ,kezdem megszokni.Mondd csak ,nem ülnél mellém ? Legalább nem unatkoznék.
-De ,igen, csak megyek megkérdezem ,hogy meg engedik-e ,tudod ne legyen semmi probléma.
-Jó,rendben!

Kb. negyed óra múlva vissza jött, és le ült mellém, ezt igennek vettem,megengedték.  Ezután elkezdtünk tovább beszélgetni,minden szóba került,a Budapesti iskolám,Scar otthona Londonban ,meg is adta a telefonszámát hogyha szükségem van rá csak hívjam nyugodtan .Jól elvoltunk,nagyon kedves lány,ki is derült ,hogy jól tippeltem és 21 éves. Aztán hirtelen eszébe jutott valami ,és megkérdezte:
-Lenne kedved körbe nézni a repülőn? -nézett rám kíváncsi arccal.
-Igen,úgysem láttam még repülőt belülről.-Pattantam fel a helyemről és már indultam is el,de Scar a másik irányba mutatott.Elindultam arra ,közben el nevettem magam ,és Scar is elmosolyodott.A folyosó amin mentünk bíbor színű szőnyeggel volt le terítve, a gép színe sötét kék volt,majdnem fekete.Aztán láttam egy fehér ajtót.
-Itt van a vezető pilóta, innen irányítják a repülőt.-nézett rám.Be kopogott ,és belülről hallottam ,hogy valaki azt mondja jöjjön be. Scar ki nyitotta az ajtót és be léptünk.Az egész helység tele volt billentyűkkel és világító gombokkal.Olyan nagy ablakot amilyen ott volt életemben nem láttam.Aztán hirtelen szembe fordultam a pilótákkal, kedvesnek tűntek olyan 40 körül lehetett a fő pilóta, a másik csak 30 fele közeledett. Nagyon hasonlítottak egymásra, mind a kettőjüknek fekete hajuk volt,kék szemmel.Anya nekem ,még amikor kicsi voltam mindig azt mondta,hogy ilyenek a hét szépségek.

-Jó napot! -Köszöntem.
-Ő itt a főpilóta, Jerry McDovell.-Mutatott a 40-es féfira.-Ő pedig a másod pilóta,Scott McDovell.A fedélzeten ők a leglyobb pilóták,és igen apa és fia vállalkozás...
-Drága Scartlett,nekünk is hagyjon valamit.-Pillantott Jerry Scar-ra, majd rám,és nyújtotta a kezét.
-Nagyon örvendek, biztos te vagy az akire vigyázz Scarlett.-Mosolyodott el.
-Igen, én vagyok az , a nevem Krisztin Soldier,és bocsánat a zavarásért.
-Nincs miért szabadkoznod,ha valaki kíváncsi, hogy milyen gépezeten repül akkor meg kell neki mutatni. Nem így van ? -Nyújtott kezet Scott is.
-De,pontosan.De most mennünk kell, még nem néztünk végig mindent,köszönjük a szíves fogadtatást.-Húzta Scarlett mosolyra a száját, és már indult is vissza fele.
-Viszlát!-Köszöntem.
-Helló!További,jó utat!-Köszönt el Jerry.Scott is intett egyet,de már fordult is el mert valami el kezdett pittyegni.Tovább mentem Scar-ral.
-Ez itt az első osztáy.-mutatott körbe.Igazából csak annyiban különbözött a turista osztálytól ,hogy a székek voltak valamivel nagyobbak vagy esetleg le hajthatósak,de ugyanolyan sötétkék volt mint a fal.De hirtelen meg akadt  valamin a szemem.Az egyik székbe, bele volt építve egy kicsi TV-é ez sem lepett meg,hanem ami ment a benne...
Egy reklám ment a One Direction-nal.Ezen úgy meglepődtem.,nálunk nem szokták őket reklámozni.Arról szólt az egész , hogy el indítottak egy játékot,aminek az volt a célja,hogy :-nevezz!
-felelj a kérdésekre!
-és ha nyersz, akkor 3 napot tölthetsz a fiúkkal,éjjel-nappal.Mindent biztosítanak ami szükséges ,te csak nyerd meg!Három játékos nyerhetett. Arra gondoltam,hogy neveznék,de aztán el vetettem az ötletet biztosan több millióan jelentkeznek.Miért pont én nyernék ?! Scar látta rajtam,hogy mit nézek és ő is el kezdett be lelkesülni,nem tudtam,hogy ő is szereti a bandát,de csillogott a szeme,szóval biztosan igennel válaszolt volna.

-Neked ki a kedvenced?-kérdeztem ,izgatottan,hogy mit válaszol.
-Miért,neked?
-Az enyém Harry!!!-nevettem.
-Az enyém, pedig Zayn!-és el kezdet vissza menni a helyünkre.Én is sietem utána.
-Szerinted, lenne rá esélyünk?-kérdeztem, már a helyünkön.
-Igen , hát persze ,hogy IGEN !!!-nevette el magát.Bennem még mindig ott volt a bizonytalanság.-Akkor jelentkezünk???-hirtelen úgy nézett ki mint egy 16 éves.Hát igen a fiúk mindenkit meg fiatalítanak.
-Nem tudom.....-húztam el a számat.Scarlet be kapcsolta előttünk az ülést és ,arra kapcsolt ahol ment az a reklám.Rám nézett ,olyan nagy boci szemekkel.Arra gonoltam ,hogy nincs mit veszteni... De aztán rá jöttem igen is van mit, azt ,hogy meg ismerjük őket,mert ha nem  nyerünk mindig ott marad az az érzés ,hogy mi lett volna ha...? De ha meg se próbáljuk... Rá bólintottam. Scarlett rögtön el mosolyodott ,és el kezdte nevetve  be ütni a telefonba  a számot amivel lehet jelentkezni.Sokáig várt,én arra gondoltam ,biztos túlterhelt a vonal.Igen sok rajongója van a One Direction-nak.De aztán hirtelen ,beleszólt angolul persze.
-Jó napot! A nevem ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése